HULLÁM A RÓMAIN

Ülök, üldögélek. A nyár legnagyobb hősége dúl, szeptemberben. Árnyékos szabadtéri fészer, falusiasan régimódi, hangulatos kocsmaépülethez illesztve. Hosszabb karnyújtásnyira a Duna. Ebédidő van. Barátaimmal üldögélek itt, majd jön az asszony is, próbán van, vasárnap délelőtt, ekkora hőségben, brutális dolog. A barátok is színpadi szakmabeliek, tudják, mi ez, a civil polgár meg csak azt tudja, hogy hűha, művész, ez aztán az édes élet.

Lassacskán, az idők haladtával, kiderül, hogy kevés jobb dolog van, mint barátokkal üldögélni és beszélgetni, minden feladat nélkül. És az idők haladtával egyre kevesebb az ilyen üldögélés. Rohan mindenki, mint egy eszelős, te várj csak, mondani akarok valamit, mindjárt, mindjárt, csak még megveszem ezt a cukorgyárat, és már itt is vagyok. Ilyen a mai élet. Meg kell becsülni az üldögélős barátokat. Most a Hullám című vendéglőben üldögélünk a Római-parton. Derék régi intézmény: az a jó! Bujkáló szerelmesek menedéke-erről jut eszembe, hogy barátokkal üldögélni nagyon jó, ennél csak az volt jobb, bujkáló szerelmesnek lenni valamikor. Az elmaradhatatlan Unicum után, a hőségre való tekintettel, lemondunk a levesről, hiszen az csak forrón jó, és kollektíve kérünk egy füstölt erdélyi padlizsánkrémet pirítós kenyérrel.

Ettől máris kicsit elszorul a szívem. Ezt senki jobban nem tudta csinálni, mint Komlós Klári, ugyancsak Erdélyből, valamint a Pannónia-filmstúdióból, a régi jó magyar szinkron és a jó magyar rajzfilmek műhelyéből, ahol közel egy évtizedet lenyomtam a hatvanas évek őskorában. Komlós Klári, akinek a politikát hárító védőszárnyai alatt az intézmény oly nagyszerűen működött, most halt meg, 2008-ban. Jó volt ez a Hullámbeli padlizsánkrém, de hát. Menjünk tovább.

Nem valami nagy találmány, de ilyen helyen szeretem megkérdezni, a gazda mit javasol folytatásnak. Ő is, az egyik bejáratos barátom is a rántott harcsát javasolja. Mindig próbálom elérni, de sosem sikerül, hogy az uborkasaláta ne kígyóuborkából, hanem az általam magyar uborkának nevezett zöldségből készüljön, mert abból jó. Hajszálvékonyra gyalulva, egy kicsit ecetben roskasztva. Akkor egyél kovászosat, mondják. De ha kovászosnak van régifajta uborka, salátának miért nincs? Sehol!

Készül a rántott harcsa, és mi sörözgetünk a hőségben. Persze majd a harcsához fehérbor jön,mert borra sör ugyan meggyötör,de sörre bor:mindenkor!Közben megint elmélázok a múltakon. Ez úgy történik, hogy rövid ujjú ingemből előmászó karomon rossz szemmel mintha újabb ronda pigmentfoltokat fedeznék fel, és egyáltalán, abszolúte nem tetszik a karom. És már csak a Duna közelsége miatt is felrémlik a régi karom, az ifjúkori, mely eléggé más volt. Például amikor felső gimnazistaként, tehát már Szálasi testvér után, de még Rákosi elvtárs előtt, nyolcasban eveztem és edzettem a Dunán, keményen, egyesületben. Nem messze innét tettük mindig vízre a hajót. A rohadt életbe, hiszen csak tegnap volt! Úgy 1947 táján. Hova lett a közbeeső idő? És hova lett annak a srácnak a feszes, izmos karja, pigmentfoltok nélkül? A gondolatsor szerencsésen megszakadt, mert megjön a harcsa.

Őrületesen friss , forró, kopog és ropog,diszkréten vékony, mégis karakteres rajta a kellőképen rózsásra sült burok. Semmi szálka, természetesen, még csak az kéne, egy ilyen hagyományőrző jó kis helyen, pompás a hal, hozzá a krumplipüré, amit kértem, a nyavalyás kígyóuborkával. És mielőtt újabb nyomasztó mélázásba esnék, gyorsan rendelünk fujtásnak egy túrófánkot édes tejföllel. Nagyon finom fánkocskák, kicsinyek, ami azért fontos, mert a túrót környező friss-ropogós fánk ízét darabonként lehet élvezni. És azért is fontos, mert elzárja az újabb mulandósági gondolatok csatornáit. Jó ez a Hullám. Csak az a baj, hogy csupa kedves vén barátommal üldögélek itt, és nem titkos, bujkáló szerelmespár egyik tagjaként, fiatalon. Viszont közben megjött a próbáról a feleségem, akivel egykor bujkáltunk eleget. De lehet eleget bujkálni?

Görgey Gábor

Címünk: 1039 Budapest, Királyok útja 307.
Telefon: 243-8967, 06-70-333-1062
Nyitvatartás: Egész évben!
info@hullamvendeglo.hu